Day 67.

A kép nyári, már nincs rajta gallér.

Reggel van, odakint borús, ködös idő, mégis vidám vagyok. Vannak ezek a négylábú kis (vagy inkább nagy) állatkák, akik az idő többségében büdös kis ördögök (itt most különösen az egyikre gondolok), de tudnak nagyon szerethetőek is lenni. Gyere játszani, gyere játszani, hozom a piros labdámat, csak gyerünk már! Meti így kommunikál a teraszon toporogva, ki-be rohangálna szíve szerint, mi pedig lehetünk hűséges ajtónállói, de ilyenkor csak csalogat, nem akar bejönni. Magyarázom a szép nagy ugrásra kész szemeknek, hogy pizsamában vagyunk még, senki nem fog most kimenni vele, de megesik rajta a szívem, odasutyorgom hogy várjon meg itt, hozok valamit neki. Természetesen amint 2 méterre eltávolodom jön utánam, amikor visszanézek leül -"jó kutya vagyok"- ezt játsszuk a szobámig, kizárom, először csendben tűr, aztán kopog, majd felháborodik azon a tipikus Topis hangján. Közben sikerült felfújnom egy lufit. Imádja őket. Kisasszézok, ő már sejti hogy mi az, de még nem látja, a hátam mögött rejtegetem, próbál körbe járni, de túljárok az eszén (3 éves, nem nehéz). Kidugom az oldalamnál a lufit, ő örömében még izgatottabb lesz, elkezd ugrálni, mormog "dobjad, dobjad, dobjaaaaad már". És akkor huss, pöccintek ő két lábra áll és visszapöcköli az orrával. Még párszor, aztán durr, pápá pára lufi. Gyorsan kinyírtuk, sajnálom, hozok egy másikat, az sem volt hosszabb életű, most az én karmaim között pukkant ki. Vidám kutyapofi megfizethetetlen.  Vasárnap reggelek, én így szeretem:) Az idillből már csak az hiányzik hogy egyszer Methos hozza ágyba a kávét:) Ebből általában az valósul meg hogy a nappaliban kiveri a kezemből a poharat, mert egy bökdösős köcsög.
Nade, elkalandoztam, vissza a témához.
Vééégre futottam tegnap, jól is esett. 12 kör,  5,7 km, lájtos tempó, az utolsó kmt megnyomtam, csodák csodája bírtam. Rajtam volt a ninja sapi, az első 3 körnél jól jött a maszk, aztán lehúztam, mert kellett a szabad levegő. Néha visszatoltam, de az orromra soha mert az zavart. Meglepően meleg, ahhoz képest milyen vékony az anyaga, és végre nem fázott a fülem sem, összességében jó kis cucc, igaz vártam tőle vmi izzadásmentesítést nem is tudom miért, hát az nem jött be, sőt, inkább telihuhogtam. Ezután is hordani fogom. Valaki bekiabált kocsiból nekem, de nem tudom miért, vagy hogy ki volt az, mert az autót nem ismertem föl, az embert nem láttam jól, a fülemben bömbölő zene miatt pedig nem értettem mit kiabált, de visszaintegettem:DD
Kaják:

• 2 graham, 5 dkg sonka, 1 paprika, kv
• 30 g zab, 200g kefír 
• 3/4-ed protein szelet (futás előtt)
•  15 dkg pulykamell, 4 kanál rizs
• 1 activia
• 1 pohár 1,5%-os tej

Kissé kaotikus a megszokotthoz képest. Ennek oka az volt, hogy az ebéd 1-re lett kész, de ha megeszem, akkor kell legalább 2 óra hogy leülepedjen és ne akarjak bokorba hajolni futás közben, ezért inkább megettem a maradék protein szeletet, mert már éhes voltam. Elmentem futni, aztán fél3-3 felé megebédeltem. Megint olyan sokhagymás módszerrel csináltam a húst mint a múltkor nekem anyu, és tényleg attól lesz édes, nyam nyam.  Az rendes uzsonnám kb olyasmi lett volna mint a reggeli, de a protein sz. miatt úgy gondoltam túl sok, ezért csak az activia. Aztán este kaptam egy kis agymenést, és mérgemben elfelejtettem enni, este 9 kor jutott eszembe hogy helló, ezért ittam tejet. Kimerítő voltam, ugye?:)