Day 65.

Picit jobb. Ez már elég az optimizmushoz. Mindenki egy kicsit jobban van, zember és kutya egyaránt.
Ráadásul ma átléptem az 5000 megjelenítést, nem is néztem mostanában, szóval meglepődtem:) Tittike posztolj vagy pusztulj, mert utolérlek:))))
Tegnap elterültem a nappaliban este 7kor, éjfélkor kijött értem a zember, hogy akkor jó lenne ha bemennék a helyemre, és fel se keltem reggelig, így abszolváltam egy 12 órás alvást, ami nagyon jól jött, remélem ennyi pihenéssel beéri a betegségkezdemény, és visszavonul:)
Lusta csütörtök volt, ugyan kellett volna futnom, de nem kockáztattam, meg megmondom őszintén, erőm se volt semmi ilyesmire, se fizikai se lelki. Azért hihetetlen hogy a program utolsó hetébe csellózik bele az élet, eddig semmi bajom nem volt, sőt készültem kihúzni magam, meglapogatni a saját vállamat hogy milyen fasza csaj vagyok, és hogy biztosan mindent qva jól csináltam, jól bántam a testemmel...stb. Hát ez így ebben a formában elmarad, bosszant hogy lehet ez rontja el a hivatalos mérlegelésemet ami jövőhét csütörtökön lesz, és ha akkor nem lesz meg a hivatalos -10 nagyon morci leszek. Összességében meg úgy gondolom nem 1-2 elmaradt futáson múlik minden, remélem a hétvégén be tudom hozni az elmaradást.
Enni sem volt sok kedvem tegnap, de nagyjából tartottam a diétát:

• 2 graham, sonka sajt , kv
• 30 g zab, 2 dl tej
• 1 tányér raguleves csirkehusival
• 2 darab sütőtök
• 125 g túró, joghurt

Ezer éve nem ettem, de nagyon jól esett a forró leveske, kicsi pici gallyas husi volt benne, azt leszopogattam, nyám nyám. Nem is tudom miért nem jutott még eszembe, hogy levest egyek. Úgy értem, egy pulykanyakból készült húsleves zöldséggel tökéletes ebéd, nem is csalás szerintem. Alig várom már hogy valaki főzzön,  én ilyesmire nem vállalkozom.