50!

Jubilálunk, juhéé, ez az 50. diétával töltött napom, már csak húsz van hátra:) Kismiska. Bezzeg mikor még csak 20nál tartottam,(érzetre 200nál:D) sosem gondoltam hogy eljön az ötven, viszont látni hogy fejlődőképes emberi lényformaféle vagyok, 50 után simán meglesz a 70 is, aztán szünet, Karácsony, és vissza a mókuskerékbe. Jó szegény mókus leszek, akinek csak pár naponta adatik egy fél marék mogyoró, remélem az mamutfenyőm már sarjad valahol. A mókusok másik előnye, amellett hogy cuki kis rágcsálók, hogy van frankó meleg bundájuk, amit ugyancsak tudnék élvezni, így 1 saját és 1 kölcsönkért polár pulcsi alól. Ha kicsit infantilisnek tűnnék, az csak azért van, mert egyszerre ért el a PMS teljes harci díszben, spékelve kezdeti fosós hányós lázas vírussal, ami a fél családon már végigment. Ez utóbbi csak feltételezés, - mert reggelizni volt kedvem - bár ha belegondolok micsoda súly vesztéssel járna 2-3 nap ilyen "remek" betegség, egyből megkívánom, csak az erőm ne menne el. 

Súly. Tegnap kigondoltam, hogy kellene egy cél nyárra, mondjuk milyen atom brutál állat lenne, ha 65 kiló lennék a bikiniszezonra! (jött egy futár és elfelejtettem mit akarok írni). Szóval, jelen pillanatban ez az álmom (beflesseltem a Micsoda nő ide vonatkozó részét: neked mi az álmod??neked mi az álmod?mindenkinek van egy álma! vagy vmi ilyesmi szöveg, feka csávó kiáltozza az utcán). Persze nem biztos hogy ehhez elegendő lesz a futkározás, de majd meglátjuk. A tornához egyre inkább nincs kedvem, mondhatni gyűlöletes. Pedig sokkal kevesebb idő, mégse visz rá a lélek, sokkal szívesebben futok egy órát akár, mint egy átkozott unalmas Réka.

Tegnap este nem sok tartott vissza attól hogy kimenjek, olyan mérges voltam. Suliból jöttem, és ez a számvitel tanárnő amilyen szimpatikus volt az elején, és hogy örültem hogy jól magyaráz, mostanra egyre inkább seggfej. Jeleztem neki, hogy az egyik e-mail-jét amit küldött a csoportnak nem bírtam megnyitni (később kiderült hogy más se, és a freemail volt szar), persze abban voltak az órai feladatok, naná, hogy abban. A táblára kivetített cuccot meg nem látom bazd meg, mert picit híján vagyok az éles látásnak, és amúgy is kedvelem a hátsó sort, de olyan pici volt a betű hogy közelebbről se láttam volna, és hogy talán legalább olvassuk már fel azt a qva feladatot, mert ülök én a seggemen és kibámulok szépen az ablakon, de hát azért mégse azért töltöm itt az értékes óráimat. Erre a tanerő szofisztikált válasza, hogy ez aztán már tényleg nem az ő problémája. Ja! Tényleg? Talán ha nem előző este küldené el a szaros motyóját, meg ha venné a fáradságot hogy készítsen másolatot a feladatokról, nem neki kéne, odaadja a suli titkárnőnek és az lehúzza,akár óra előtt 5 perccel még adnék is érte laponként 50 forintot, csak tudjam miről van szó. Egyébként szívesen lőttem volna nyílpuskával fejbe akkor is, mikor kérdeztem , hogy mégis ez hogy működik, mert kicsit elvesztem a degresszív értékcsökkenésben, akkor ő levegőnek néz és halad tovább, igaz megmondta az elején hogy semmit nem magyaráz duplán, mert haladni kell az anyaggal. Hálás köszönet, rájöttem magamtól is a megoldásra egyébként, csak rohadtul nem szimpatizálok az ilyen hozzáállással. Ha én veszem a francos fáradságot hogy tanuljak, meg kipimpőzöm a házi feladatot, amit aztán meg se nézünk, hiába kérdez rá az aki nem tudta megcsinálni (nem én háhá), akkor ő is magyarázzon újra ha az egész csoport les rá mint a borjú. Azért is vagyok felháborodva, mert itt pont a lényeg hogy órán értsd meg, ne otthon kelljen faszakodni mint fősulin, hogy majd ráérek, itt  igen hasznos figyelni órán, mert nem nagyon van időm hét közben tanulni. Nah, jól kipuffogtam magam, bocs az offért.

Tegnapi kaja:

• 30 g zab, tej, kv
• 2 kiskanál túró (aztán kuka), helyette banán * (tudom tudom, nem jó)
• 13 dkg karaj, gombás rizs fél zacsi (jó sós lett)
• 2 graham, sonka, paprika
• 2 tojás, 2 abonet, pici retek, pici paprika (maradékot takarítottam, és azt az abonetet már nem kellett volna, de azé' megettem)

 Mozgás, mint említettem nem volt. Ma sem biztos hogy tudok menni futni, jönnek meglepi vendégek, és még sok a dolgom délután, egyrészt fogadóképessé tenni a házat, másrészt mindezt eltitkolni a meglepni kívánt célszemély elől, ami nagyon nagyon nehéz, tekintve hogy minden lében kanál. Lesz torta is, de abból én nem eszek:)