Ki ette meg a sonkámat?

Imádok blogokat olvasni. Mindenféle témában. Így mikor belekezdtem a programba, naná hogy elkezdtem hasonló blogokat keresni, és még szép hogy találtam is jó néhányat. Klassz dolog, hogy végigkövethetem mások hogyan küzdik túl magukat a diétán, az edzéseken és mindenen ami ezekből fakad. Rájöttem, hogy marha nagy szerencsém van. Nálunk a munkahelyen saját konyhánk van, ahol főznek is ránk, lehet kívánságunk, válogathatunk, de főzhetünk is magunknak. Így nekem csak annyit kell tennem, hogy minden reggel ránézek az aznapi étrendemre, fejben gyorsan összeadom, hogy mi az amit otthonról vinnem kell a reggelihez, ebédhez, mi az ami már a melóhelyen van és nem kell vele cihelődni, bezsákolni és uccu. Előre sem kell főznöm semmit, mert itt 10 perc alatt összerakom az ebédet, bevágom a sütőbe és frissen ehetem. Ezek a dolgok hatalmasat löknek azon hogy betartsam a diétát. Eddig szinte pontról pontra azt ettem ami le van írva, 1x fordult elő, hogy kiküldetésben voltam és délután jutottam csak az ebédemhez. Azért hogy még se lehessek tökéletesen boldog ezen a téren, olyanok előfordulnak, hogy valaki a kedves családomból megeszi a diétás sonkám maradékát, ami pont másnap reggelire lenne elég, viszont egyik sem vallja be hogy ő követte el. Gyanús hogy inkább a kutyának adta falatka gyanánt...eh. Két napig azt kérdezgettem tőlük, hogy "te etted meg a sonkámat????"
Imádtak érte:D De elnézik nekem, egyelőre még azt is hogy sárkánykodom, többet mint szoktam és néha egészen piszlicsáré ügyek miatt fújok füstöt, ez az éhség rémség.
Vízivásban kezdek feljönni, vasárnap bement 4,5 liter, hétfőn is lenyomtam a 4-et.

Minden hétfőn járok gyógymasszázsra már egy ideje, a hátam miatt, és most megbeszéltük Enikővel, hogy következő alkalommal fogyasztó masszázs lesz. A combom felső részére, csípő, has, és a felső karjaimra koncentrálunk, állítólag sokat segít a makacs zsírpárnák eltüntetéseben, hiszek neki, eddig még hülyeséget nem mondott nekem. Ja, és baromira fog fájni, na nem mintha a gyógy olyan hurrá hepi qvajó dolog lenne, mert akkor is szoktam nyüszíteni. De mindent a szent cél érdekében, ugye:)
Mozgás ügyileg is jól vagyok, vasárnap futottam, már bírtam egyben a 2 km-t, aztán levezető 500 m séta, aminek a második felét lefutottam, és ami kifejezetten jó, hogy érzem tudnék többet is. Tegnap tartottam a pihi napot, igazából későn értem haza és már nem volt kedvem mozogni. Érdekes hogy sokkal jobban szeretek futni mint tornázni, remélem ma menni fog a 2,5 km egyben :)
Megesz a kíváncsiság, hogy fogytam-e már, viszont nem merek ráállni a mérlegre, mert mi van ha nem? Nem akarom elveszíteni a lendületemet, a lelkesedésemet, így várok.  Eredetileg is azt terveztem, hogy csak 2 hetente mérlegelek, ez a 6. napom, hülyeség lenne elrontani.